Egy szép olasz legenda szerint, a januári hónap, három utolsó napja (január 29., 30. és 31.) a tél leghidegebb időszaka. Ezeket a napokat Giorni della merla – azaz, a feketerigó napjainak nevezik, mivel ez a legenda egy bátor fehér feketerigóról és annak családjáról szól, valamint megtudhatjuk azt is, hogy a feketerigó manapság miért fekete.
Valamikor réges-régen január végén olyan rettentően hideg volt, hogy a fehér-rigó családnak, a fagy elől a kéménybe kellett bújnia. Február 1.-én röppentek ki rejtekhelyükről, ám teljesen feketék lettek a koromtól – olyannyira, hogy azóta napjainkig ez a szín lett a fő ismertetőjük.
Egy másik történet szerint, minden évben nehezen viselte a gyönyörű, tiszta fehér-rigó a január hónapját, amelynek akkor mindössze 28 napja volt. Amint a rigó előbújt a rejtekhelyéről, hogy élelmet keressen magának, ekkor a január minduntalan fagyot és hóvihart küldött rá, de a rigó, gondolt egyet és az egyik évben felkészült, egy egész hónapra elegendő élelmet halmozott fel, hogy ne kelljen előbújnia a rejtekhelyéről és így az egész januári hónapban biztonságban maradt a melegben. Csak január utolsó napján bújt elő rejtekhelyéről, majd boldogan énekelni kezdett, ez annyira feldühítette a januárt, hogy kölcsön kért három napot a februártól (amely, még akkor 31 napból állt) és olyan fagyos hideget küldött, hogy a rigónak el kellett bújnia egy kéménybe. Mikor három nappal később kiröppent onnét, a gyönyörű fehér tollát egyszer, s mindenkorra feketére festette a korom.
Végül egy kis jóslás: az elmondások szerint, hogy ha a feketerigó napjai hidegek, szép tavaszi napok várnak ránk. Viszont, ha meleg van, akkor később érkezik a tavasz.
