Észak-Olaszország, mint már említettük, a modernebb rész, ami saját előnyökkel jár, mint például a jól szervezett városok és a lenyűgöző új épületek. Másrészről viszont északról hiányzik az ókori műemlékek bájos hangulata, amely a déli városokban, például Rómában és Nápolyban található. Ha szeretné megtapasztalni az igazi, autentikus olasz hangulatot annak minden árnyalatában, akkor Dél-Olaszországot ajánlom - ahol felejthetetlen élmények várnak Önre. De minden résznek megvannak az előnyei és hátrányai.
Dél-Olaszország a mélyen gyökerező hagyományaira épül, de ez azt jelenti, hogy egyes módszerek elavultak, és a városok szervezeti felépítése kevésbé hatékony lehet, ami a közlekedésben is megmutatkozik. Rómában például a látogatók sokáig várnak a buszra, amely általában késik; Milánóban ez nem fordulna elő.
Most konkrét példákat fogunk megvizsgálni, és összehasonlítjuk a különbségeket Olaszország két része között. Egy hagyományos olasz esküvőből indulunk ki. Északon az esküvői szertartás rövid, általában templomban zajlik, és csak a közeli barátok és a családtagok vesznek részt rajta. A szertartást egy tortával és italokkal teli fogadás követi. Délen az ünnepség az esküvő előtti napon kezdődik a menyasszony házában, ahol táncra, ivásra, lakomára és éneklésre kerül sor. Általában az egész szomszédságot meghívják, hogy megünnepeljék a pár szabadságának utolsó napját. Így az esküvő hosszú, és az egész család részt vesz rajta, beleértve sok más rokont és barátot is, így gyakran több száz résztvevője van. A ceremónia után kezdődik a nagy buli, amely legalább éjfélig, ha nem tovább tart.
A nyaralási szezonban az észak-olaszországiak általában hosszabb túrázással, síeléssel és más sportokkal töltik szabadidejüket, mivel a régió híres az Alpokról, köztük a Dolomitokról. Ezzel szemben a dél-olaszországi nyaralás egészen másképp zajlik - az olaszok gyakran élvezik a tengerparton való pihenést a rokonokkal, vagy szállodai tartózkodást foglalnak.
A vasárnapot Olaszországban mind északon, mind délen a pihenés napjának tekintik, de a vasárnap eltöltésének módja mindkét oldalon eltér. Északon a hét utolsó napját különböző pihentető tevékenységeknek szentelik, például séták a barátokkal, ebéd egy étteremben stb. Ezzel szemben délen a vasárnapot a családdal töltött időnek tartják fenn. Az emberek a nagyszülőknél találkoznak ebédre, és otthon maradnak, mert a nagymama megsértődne, ha valaki az éttermet részesítené előnyben az otthon főzött ételekkel szemben, amelyeknél jobbat állítása szerint nem lehet találni.
Egy érdekes megfigyelés, ami nagyon hasznos lehet, hogy akár kávézásról, akár más találkozóról van szó, elvárható, hogy az illető időben érkezzen. Délen azonban nem ajánlom, hogy elsiessen egy találkozóra, ott ugyanis teljesen normális, hogy a tárgyalópartner legalább 30 percet késik.
Északon a szomszédok közötti kapcsolat baráti, de meglehetősen felszínes marad. Csak szomszédok, akik köszönnek egymásnak, és időnként váltanak egy-egy mondatot, de egyébként mindenki éli a saját életét. Délen a szomszédságnak más jelentése van - olyan, mintha egy család tagja lenne. Az emberek rendszeresen látogatják egymást, együtt ebédelnek és vacsoráznak, és szinte mindent tudnak egymásról.
Aki a hegyekben keresi az izgalmakat, és az Alpok és a Dolomitok mennyei látványára vágyik, az észak felé vegye az irányt. Akik viszont Olaszország lelkét szeretnék felfedezni, finom ételeket kóstolni és érdekes hagyományokban elmerülni, azok dél felé vegyék az irányt.
