Versengenek a hagyományos maszkok készítésében és a karnevállal kapcsolatos különféle rendezvények létrehozásában. A rendezvény pontos menete előre nem ismert, a szervezésben nemcsak a város vesz részt, hanem az egyéni vállalkozók, a helyi színjátszók és táncegyüttesek is.
A karnevál télen kerül megrendezésre. Az esemény időpontja mindig más, mivel 10 nappal hamvazószerda előtt kezdődik, valamint ez az utolsó mulatság a húsvéti böjt előtt. Az egyik leggyakoribb értelmezése a karnevál szónak az olasz carne szó (hús) és vale (el, vagy az erő feltöltése), tehát a húsételektől és a lakmározástól való búcsúzás a hosszú böjti időszak előtt. A hagyomány szerint azonban a karnevál eredete a pogány fesztiválokból ered, egyesek szerint az ókori Saturnaliában nyúlik vissza.
Az első írásos említés a velencei karneválról 1268-ra nyúlik vissza, de szinte biztos, hogy a velenceiek már a 11. században is viseltek maszkokat. A maszkok ünneplése nagyon játékos, szeszélyes volt, eredetileg több hónapig tartott. Az erkölcsök hanyatlottak ezekben az időkben, ezért a város különböző rendeletekkel kezdett védekezni a maszkok viselése ellen. A farsangi időszakon kívül tilos volt jelmezt viselni, illetve abban templomokba és kaszinókba belépni. A maszkokat különböző bűncselekmények és intrikák fedezésére, eltakarására használták fel, melyet egy 1603-ból származó rendeletet bizonyít, amelyben megtiltották a férfiaknak, hogy nőnek álcázzák magukat, és meglátogassák az apácákat a női kolostorokban. Többszörösen is tiltották az éles tárgy viselését a jelmez alatt, amellyel könnyen sérülést okozhattak másoknak. A tilalom megszegéséért nagyon súlyos büntetéseket és pénzbírságokat szabtak ki - a férfiaknak két év börtön és 500 líra pénzbírság, a nőket nyilvánosan nevetségessé tették a Szent Márk téren és négy évre száműzték Velencéből. A nőkre is vonatkozott az 500 lírás pénzbírság.
A karneválra szigorúbb korlátozásokat vezetett be az osztrák monarchia uralma a Velencei Köztársaság bukása után. A karnevál végét 1797 jelentette, amikor Napóleon elfoglalta a várost. Ő ugyanis attól tartott, hogy a karnevál alatt lázadások törhetnek ki, így inkább betiltotta azt. Az eredeti farsangi hagyomány újraélesztésére csupán 1979-ben került sor.
A karnevált minden évben az úgynevezett "angyal repülése" nyitja meg, amikor a kiválasztott akrobata (manapság egy szép hajadon) acélköteleken átsuhan a Szent Márk tér felett. Ez a hagyomány 1548-ba nyúlik vissza, amikor az egyik előadóművész felmászott a harangtorony tetejére és onnan egy dupla kötélen "átrepült" a Dózse-palota lelátójára. A karnevál jelenlegi formájához tartozik a hagyományos Commedia dell' Arte előadás, amelyeket mind a színházakban, mind a város utcáin előadnak. A karnevál végén mindig kiválasztják a legszebb maszkot és a Szent Márk téren hatalmas utcabál és tűzijáték kerül megrendezésre. A farsang minden évben más témát ölt. Például a korábbi évek témái a Színek vagy Marco Polo utazásai voltak.
A farsang ideje alatt használt hagyományos maszkok a fent említett Commedia dell' Arte-ből indultak ki, melyben állandó jelleggel léptek fel tipikus öltözetekben. Innét származik a jól ismert Colombina - amely az arcnak csak a felső felét borító, arannyal vagy ezüsttel díszített maszk, az Arlecchino pedig - eredetileg fából vagy bőrből készült maszk, színe fekete, lapos majomorrú. Vadembert vagy rabszolgát testesít meg. Pantalone - az arc felső felét takaró maszk, szomorú öregembert szimbolizál hosszú orral és ferde szemekkel. Ezen karakterek mellet a kaneválon biztosan találkozunk még más hagyományos maszkokkal, mint például: Bautta - négyszögletes maszk, amely az egész arcot takarja, szájnyílás nélkül, általában egy háromszögletű kalappal és köpennyel egészítik ki. Dottore - bizarr fehér maszk, hosszú csőrrel, a szemnél kör alakú nyílással, gyakran szemüveggel kiegészítve. Volto - fehér maszk, hagyományosan háromágú kalappal kiegészítve, valószínűleg egy szellemet ábrázol.
A maszkokat luxusműhelyekben készítik drága anyagokból, de a turisták számára gazdaságos formában is megvásárolhatók. A maszkok gyártói nagy megbecsülésnek örvendenek, a múltban saját céhhel rendelkeztek. Egyes velencei családok generációkon át örökölték a viseletet, így méltán büszkék rá.
A karnevál fő része a Canal Granden és a Szent Márk téren zajlik, de a különleges, varázslatos hangulat az egész várost áthatja. Nincs szebb, mint a kanyargós utcák között, a kis hidak és csatornák labirintusaiban barangolni. Lehetőség van itt is rácsodálkozni a rendkívül szép és különleges velencei maszkokra, vagy pedig belevetni magunkat a vidám mulatság fergetegébe.
